túra

Április 3-án lesz az idei Isaszegi Csata Emléktúra, ám idénre a 45 km-es távnak új útvonalat jelöltünk ki. Sajnos az új útvonalon viszonylag kevés a jelzés, sőt pár ponton módosítani kellett, például a sárga sáv jelzés nemhogy jelentősen foghíjas, de a térképeken szereplő nyomvonal konkrétan be van szántva. Béla bejárta és elkészítette már az új nyomvonalat, sőt az új leírás is kész, már csak az hiányzott, hogy a terepet a leírásban szereplőre módosítsuk, vagyis fessük fel a hiányzó jelzéseket.

Megvolt az év első túrája, melyről Béla barátom már megírta, amit meg kellett írni. Annyival egészíteném csak ki, hogy olyan 7-8 km környékén komolyan kezdtem aggódni mind a saját, mind a Henrik lábáért. Mindkettőnk túracipőjében már tocsogott ekkor a jéghideg víz jó ideje. Roppant kellemetlen volt. Másnap be is ruháztam egy új, teljesen vízzáró túracipőt, mely már bejáratás alatt van (é.: egyelőre abban járok dolgozni).

Henrikkel együtt szombaton az Isaszegi Természetbarát Klub tagjaiként túráztunk a Cserhátban. A beszámolót Béla már megírta, én csak a saját fotókat tenném hozzá.

Kicsit megkésett ez a beszámoló, mivel a múlt vasárnapról szól, ám idő hiányában csak most kerül rá a sor. A Kisnyuszi Túraklub - melynek alapítója Nagy Sándor volt az oktatónk a túravezetői tanfolyamon - meghívásának tettem eleget Henriett lányommal, és a Tarjánka-völgy környékét jártuk be. Hosszú idő után sikerült ismét rávenni a leányzót egy kis természetjárásra.

A szombati, börzsönyi túráról Béla már írt egy beszámolót, ezt avval a résszel egészíteném ki, amikor a Bagolyvár-vadászháztól Marcival fejünkbe vettük a Vár-kúti forrás meglelését. Úgy látszik a túravezető tanfolyamon tanult susnyás iránymenetek nagyon tetszenek nekünk. Felvettük hát az irányszöget, és hajrá.

„Apu, menjünk túrázni!” – adta ki a parancsot Henrik ma dél körül. Az időjósok nem sok jóval kecsegtettek, de ennek ellenére neki indultunk. Henrik igazából vonatozni szeretett volna, így megegyeztünk, hogy most nem a péceli kanyart járjuk be, hanem elmegyünk a Szurdok-tanösvényre, és majd utána vonatozunk egyet.

Január eleje óta tartó bronzjelvényes túravezetői tanfolyamunk lassan a célegyenesbe fordul, immáron az elővizsgán vettünk részt Harman Marcival kettesben. Szombaton 5 órai keléssel indult a nap, 6-kor elindultam, Marci szokott helyen történő felvétele után fél nyolc körül leparkoltunk Pomázon, a HÉV végállomásnál. 2 napi élelemmel, vízzel, alvó alkalmatossággal felszerelve a Z, majd Z háromszög jelzésen felbaktattunk a Janda Vilmos házhoz, az elővizsga táborhelyéhez. Ötperces csúsztatásban egyesével indultunk az elővizsga pálya bejárására.

Ma az Isaszegi Természetbarát Klub éves közgyűlését tartottuk, de ez valahogy más volt, mint a múlt heti. Immáron törzshelyünkön, a Falumúzeumban gyülekeztünk. A szokásos terülj, terülj asztalkám el nem maradhatott. Kár, hogy nem vittem fényképezőgépet, mindenesetre felesleges volt ebédelni előtte.

Tegnap kirándulni voltam a gyerekekkel az Isaszegi Természetbarát Klub novemberi kirándulásán. Pilisborosjenőről indultunk, és oda is értünk vissza tizen egynehány kilóméternyi túrázást követően. Henriknek ez már meg sem kottyan, és mivel Heni is régóta szokja az ilyen irányú kiképzést, különösebben már el sem fáradnak.

A hegytetőn szokás szerint piszkosul fúj a szél, így a panorámában nem célszerű sokáig gyönyörködni. Később felfedeztünk néhány barlangot is. Hát mind mondjak, ezeket nem nagyon takarítják, így ez a gyermekek ruházatán is elég maradandó emléket hagy.