zly

1969. március 31-én születtem Budapesten. Szüleim 1 éves koromban elváltak, így Édesanyám és egy Kinga nevű boxer társaságában nevelkedtem. Mivel egy szülőnek egyedül nehéz a helyzete, sokat voltam nagyszüleimnél is. Itt a mi kutyánk Adi nevű kölyke teljesített szolgálatot.

Általános iskolába a terézvárosi Bajzába jártam, matematika-orosz tagozatos osztályba. Így már a harmadik osztálytól kezdve emelt szinten tanultuk az említett két tárgyat. Mivel programozó lettem, az előbbinek még hasznát is vettem, míg az orosz nyelvből pár több száz alkalommal belénk vert mondaton kívül semmi nem maradt meg. Az iskola különlegessége volt, hogy udvarán saját, fedett medencével rendelkezett, így minden héten az egyik testnevelés órán úsztunk. Így nem volt ritka az a Bajzás, aki 8-9 éves korára megtanult úszni.

Ekkortájt Édesanyám újra férjhez ment. Mivel közvetlenül a Városliget mellett cseperedtem, talán nincs is olyan fűszál az egész Ligetben, amit ne ismernék. Illetve mégis van, a Műjégpálya, és a Széchenyi Fürdő belseje. Ezek teljesen kimaradtak. Akkor kezdtük el máshol tölteni a délutánokat a haverokkal, amikor körülbelül negyedikben új testnevelés tanárt kapott az iskola. Ő volt az, aki az első pár tornaóra után szólt 2-3 embernek az osztályban - többek között nekem is -, hogy ha van kedvünk, menjünk le a Honvédba kézilabdázni. Pár hónap elteltével az addigi külön sporttevékenységek (pingpong, úszás) azonnal megszűntek, mivel itt minden nap volt edzés, hétvégén pedig meccs. És a kézilabda az ezt követő 8-10 évben életem meghatározó sportágává lett.

Közben elkezdődött a középiskola, e tekintetben Kispestre, a Kossuth térre jártam. Az iskola kézilabda csapatával az országos harmadik helyet szereztük meg. Szinte mindenki igazolt játékos volt a csapatban, csak máshol. A budapesti döntőben saját Honvédos csapattársaim ellen kellett játszani, sosem felejtem el. Az országos elődöntőben viszont sajnos összekerültünk a Veszprémmel. Ezt pár góllal el is buktuk, a - gyakorlatilag évek óta együtt játszó - veszprémi ifi csapat ellen, de a harmadik helyünk már nem volt kétséges. Jobb sorsolással akár ezüst is lehetett volna.

Az iskola végeztével elekroműszerész lettem. Közben elköltöztünk Újpestre, panelba. Ez mondjuk csak pár évig tartott, közben nevelőapámmal és egy kőművessel építettünk egy házat Rákoskerten. Itt 2 németjuhász őrizte a kertet, Betty és Charlie. Én már ekkor bernáthegyit szerettem volna, dehát se pénzem nem volt rá, se külön helyem. Ekkor a kézilabda helyett már a rádióamatőrség vonzott. Futni a természetben, rádióval keresni. Megvolt az MHSZ rádióamatőr vizsgám, így nem csoda, hogy a másfél évnyi hazaszolgálatot rádiósként kellett teljesítenem, Vácon.

Közben volt egy kis zenei kitérő is. Dob püfölési ingeremmel pár évnyi magántanári szenvedést követően a Csepei-féle Jazz Akadémián kötöttem ki. Itt is tanulgattam pár évet, majd előálltak avval, hogy tanítsam én a totál kezdőket, cserébe én ingyen járhatok. Mivel itt kötelező a kiegészítő hangszer, zeneelmélet, stb. kaptam egy basszusgitárt is az oktatásért. Ez máig megvan, bár ez soha nem volt egy általam túlzottan preferált hangszer. A boci-boci tarka azért még elmegy ezen is. A dobolásnak amúgy a seregben is hasznát vettem, 1 nap eltáv járt azért, ha valaki fellépett egy honvédségi tehetségkutató versenyen. Volt egy hermónikás bakatársam, kb. 10 perc alatt összehoztunk 2 ismert számot, jelentkeztünk, elmentünk, lenyomtuk. Nem jutottunk tovább, de igazából nem is ez vezérelt minket.

Később elkezdtem egy fizetős főiskolát - felesben munkahelyi támogatással -, melyet végülis kijártam. Kellett volna még összesen tán 10 vizsga a végéig, de időközben a cég megszűnt, így rögtön abba is hagytam. Ez a Gábor Dénes Főiskola volt, életem egyik hibája. Mármint elkezdeni. Az elején még lelkes az ember fia, aztán hamar rájön, hogy ez szakmailag nem egy nagy durranás. Hihetetlen, hogy NULLA szakmai tudással is átrugdosnak embereket a szigorlatokon, hogy minél több legyen a sikeresen diplomázott tanuló. Az ébredéskor már sajnos köti az embert egy tanulmányi szerződés. Szerencsére a cég megszűnt, így nem kellett visszafizetni semmit, bár a buli "másik felét" én buktam.

Ekkortájt ismertem meg későbbi feleségemet, Zsuzsát. Hamar egy albérletben találtuk magunkat Csepelen, majd 1996-ban összeházasodtunk. 1997-ben megszületett Henriett lányom. Nem sokkal ezután szereztünk egy önkormányzati lakást a Soroksári úton. Ide született 2003-ban Henrik fiam, és ekkora már kicsit szűk lett az a 27 nm-es lakás. Mindenünket pénzzé tettük, ismét mentünk albérletbe, miközben elkezdtük felépíteni a saját házunkat Isaszegen. Mivel volt már tapasztalatom házépítésben, a kőműves, ács, stb. kollégákat nélkülöztük. Mivel mellette meg is kellett élni, a jól ismert Petrocelli-módszert alkalmaztuk, így majd 2 évig tartott az építkezés. Mármint ennyi idő elteltével, és a sok-sok baráti, és családi segítséggel már beköltözhető lett, de még a mai napig sincs teljesen készen.

Node, ide már jöhetett a kutya. A Szent Bernáthegyi. Ennek a résznek egy külön honlapot hoztam létre, mely eleinte a saját, úgymond kennel weblapnak indult 2006-ban. Aztán a kialakult helyzetet látva, ugyanott felváltotta ezt, egyfajta tenni akarás. Igaz, ez egy meglehetősen sajátos formában indult, és eleinte működött is, de jelenleg úgy látom, hogy ez is hiba volt. Nem lehet ott mit tenni, ahol túl sokan nem akarnak semmit sem tenni. Ígyhát az a honlap ismételten átalakult, és a kutyázásnak egy bizonyos ágával, a tenyésztéssel, és az evvel kapcsolatos kiállításokkal, tenyésztőkkel semmilyen formában nem foglalkozik. Szerencsére ezen kívül létezik még számtalan egyéb dolog, amiért mégiscsak a fajtáról, illetve a kutyáról tud szólni.

Munka tekintetében jelenleg alkalmazott vagyok egy számítástecnikai kft-nél, mint programozó. Biztosítási és egyéb ügyviteli szoftverek írok, mint egy csapat egyik tagja. A cégen belül van egy önálló projektem is, ez az egyik biztosító életbiztosítási szoftverének készítése.

Az utóbbi időben elsősorban isaszegi dolgokkal foglalkozom. 2007-ben megalakult az Isaszegi Természetbarát Klub, ebben töltök be egy képletes tisztséget. Ennek keretében az isaszegi emberek megmozgatása a fő feladatunk, így rendszeresen járunk kirándulni.