Oscar-díjas rendezés

Aki nem látta az idei utolsó Forma-1-es futamot, az sokat veszített. Hogy a rajt előtt leszakadjon az ég. Hogy az amúgy - szokásosan - elég unalmas verseny utolsó köreire megint jöjjön az eső. Hogy a vége előtt pár körrel Hamilton ismét elveszítsen egy világbajnoki címet. Hogy az év utolsó kanyarjában, valami eszement szerencsével mégis világbajnok legyen.

Nem érdemelted meg Lewis, mert az élsportban nem lehet döntetlenre játszani. Az első köröktől kezdve beálltál az ötödik helyre, ahonnan csak a kerékcserék miatt mozdultál hol előre, hol hátra. Ez neked még éppen jó volt. Eszed ágában nem volt versenyezni. Hja, Fishicellát lenyomtad vagy 3-4 környi üldözés után, brávó. Ennyi volt a versenyed, egy Force India nagy nehezen történő megelőzése egy olyan hosszú egyenes végén, mint ide az M0. Harmadszorra, vagy negyedszerre sikerült? Hmmm, hmmm.

Aztán a végén megint jött az eső, és pár körrel a kockászászló előtt a kis germán olyan simán előzött meg, mintha álltál volna. Hirtelen csak a hatodik lettél, így volt világbajnoki cím, nincs világbajnoki cím. Mert döntetlenre játszottál. Esélyed nem volt visszaelőzni. Senki nem számított arra, hogy Timo Glock vagy fél percet eltapsol az utolsó körben a száraz pályás gumikon. Vagy esetleg mégis? Ki tudja, nagyon sok pénz van ebben a sportban. Minden esetre a legutolsó fűszál mentette meg neked ezt a világbajnoki címet.

A rendezés viszont Oscar-díjat érdemel. Világbajnok lettél, ehhez gratulálok. De ezt akkor sem érdemelted meg. Ha autóversenyző vagy, versenyezni kell az első versenyen is, és az utolsón is. Ekkora szerecséje csak egyszer van egy embernek.